7.

KORHATÁR: 16+

SZEREPLŐK: DongWoon és HyunSeung (Kicsit szerepel majd DongWoon édesanyja is)

~

- Szeretlek kiscica! - ahogy DongWoon kimondta a két tabu szót, HyunSeung ereiben megfagyott a vér.

- Mi? De miért? - értetlenkedett halkan.

- Vajon miért? - sóhajtott a fiatalabb drámaian. - Azért, drága nyuszifülem, mert te vagy az egyetlen, aki úgymond sokat számít nekem. Nem tudom, miért pont te... Talán mert különleges vagy.... Gyönyörű - suttogta. HyunSeung értelmetlenül meredt rá, majd félszeg mosoly lopódzott ajkaira.

- Én is téged.

Ez az egyszerű mondat DongWoon szíve legmélyéig hatolt, s fel nem fogható boldogsággal töltötte el.

A két fiú egymásra nézett. Bizonytalanul közelítettek egymás felé, félve attól, hogy a pillanat csupán illúzió, vagy szertefoszlik, Mikor ajkuk összeért, elméjüket letisztította a valóság, s boldogan csókolták egymást. DongWoon nem sokáig bírt magával. Nemsokára az ágyra döntötte újdonsült párját, fölémászott, és megszabadította fölsőjétől.

- Ne!- nyögött fel kedvese.

- Miért, édesem?

- Ne itt! - szuszogta, ám vágytól ködös, mogyoróbarna íriszeiben szavait meghazudtoló csillogás fénylett.

- Miért, mi gátol? - búgta DongWoon olyan hangon, melytől Hyungja ajkait rekedt sóhaj hagyta el. A kis maknae elégedetten csókolta meg párja selymes nyakát, mely kicsit megfeszült, ahogy HyunSeung hátravetette fejét, ama szándékkal, hogy a fiatalabb kedvére falhassa a fehér bőrt.

- Az, hogy a szüleid bármikor meghallhatnak minket, vagy be is nyithatnak... - lehelte HyunSeung szinte némán. A fölötte fekvő fiú teste egyszeriben megfeszült, ajkait pedig halk, mérges morgás hagyta el.

- Ezt elfelejtettem - mormolta, és legördült az idősebbről, ám kezeivel tovább simogatta annak hosszú combjait, ujjai még a futópóló alá is beférkőztek. Egy ideig csak némán feküdtek egymás mellet, de azután DongWoon-nak elege lett a megismétlődni látszó esetből.

- Tudod mit? Nem érdekelnek! Szeretlek, és akarlak! - fakadt ki idegesen, majd megelőzve szerelme tiltakozását, ajkaira tapadt, és erőszakosan csókolva HyunSeung párnáit, maga fölé húzta a fiút.

- Én is téged... - felelte a másik csöndesen, épp csak egy másodpercre elválva a kis maknae tüzes ajkaitól, melyet égették sajátjait, ám földöntúli gyönyörrel ajándékozták meg, s ugyanilyen boldogsággal kecsegtettek.

- Akkor ne gátoljon semmi! - vágta rá hevesen DongWoon, hisz már nem tudta kordában tartani heves vágyait.

A fiatalabb HyunSeung tarkójára csúsztatta kezét, és lerántva magához, édes csókkal jutalmazta rövid kis válaszát, amely tökéletesen kielégítette vágyát. Hevesen falták egymás ajkait, levegőt is csak akkor vettek, ha nagyon muszáj volt. Ajkaik heves harcát lassan nyelveik tüzes csatározása vette át, miközben összesimult testtel küzdtek dominanciáért. Egyikük se szándékozott megadni magát, és ez a szerelmes küzdelem csak rásegített arra, hogy ölük se maradjon tétlen.

A helyzetet először HyunSeung vette észre. Kaján mosollyal ajkain nyúlt le DongWoon sliccéhez, és lassan, de határozottan végigsimított a nem kicsi dudoron. Alatta a fiú kéjesen felsóhajtott, és fejét hátrahajtva megemelte csípőjét.

- Hyung... - lehelte elhaló hangon, melyre párja csak egy csókkal reagált, és tovább simogatta DongWoon-t.

- Igen, Törpicsek? - kérdezte HyunSeung vigyorogva.
- Nike! - idézte a fiatalabb meggyötört hangon, de halkan kuncogva. A fölötte terpeszkedő felnevetett, és csókot lehelt párja kecses nyakára.
- Megeszlek! - húzta végig nyelve hegyét DongWoon selymes bőrén, kékes ere mentén.
- Neked szabad, csak többé ne hisztériázz, és gyere vissza a szobánkba! - kezdett egyezkedni komoly képpel a kis maknae, amivel ismételten egy kedves kis kuncogást csalt ki párjából, igaz, DongWoon nem viccelt, mikor ezeket a szavakat kiejtette.
„ Annyi baj legyen, egyen meg...” - gondolta magában. Szerelme nagyobb volt annál, minthogy rögtön szabályokat szabva gátolja szerelmét. Az egyikőjüknek se volna jó, plusz a kapcsolatuk is hamar véget érhetne.
- Legyen! Ha az úr így kívánja… - nevetett HyunSeung vidáman, bár szavait ő is komolyan gondolta.
- Szuper! - mosolygott rá DongWoon. - Most viszont valamit kezdj már velem, ne csak simogass! - parancsolta akaratosan a fiú, és kedvese hajába túrva óvatosan lejjebb tolta, csípője felé. Seung értette a célzást, és nem is állt szándékában ellenkezni, sőt, perverz vigyorral csúszott lefelé. Felső ajkán végighúzta nyelvét, miközben a „célhoz” ért. Végig szemezett DongWoonnal, miközben ujjait a fiú nadrágjába akasztotta, és szép lassan elkezdte lefelé húzni az anyagot. Annyira nem volt még kedves, hogy rögtön húzza a másik alsóját is, de annyival kárpótolta, hogy gyengéd puszikat hintett annak textilen keresztül is szép méretű tagjára. A kis maknae elfojtott, de mégis férfiasan zengő nyögésekkel dicsérte a selymes ajkak édes kínzását.
- Kérlekh… - lihegte elfúlóan. HyunSeung némán lesett fel rá, majd kérését teljesítve lehúzta DongWoon alsóját is, s szembe találta magát párja hatalmas méretű férfiasságával. Egy pillanatra elbizonytalanodva szemezett vele, majd elhatározva magát csókot lehelt DongWoon meredező tagjának tetejére.
És a sors fintora ismét megzavarta őket, Son Mama alakjában.
- Fiúk, mit csináltok? - kopogott be az ajtón, és csak egy icipicin múlt, hogy nem nyitott rá a szerelmeskedőkre.
- Beszélgetünk, anya! - kiabálta vissza anyuci pici fiacskája, és kezeit lángoló arcára szorította. HyunSeung követte volna példáját, ámde az ő feladata volt a piruló DongWoon felöltöztetése, mielőtt még a fiú édesanyja benyitott volna...

6.

Korhatár: -
Szereplők: HyunSeung; DongWoon; megemlítésben: JunHyung és YoSeob



~



Kellemesen telt a nap a hat srác számára, hisz GiKwang-ot már hazaengedték, mondván, hogy csodaszép dísze a kórháznak, de csak helyet foglal. Egy dolog azonban senkinek sem tetszett. Mióta az az ártatlan kis csók elcsattant Maknae és hyung-ja között, azóta nem állnak szóba egymással. HyunSeung olyannyira nem akarja megismételni az esetet, vagy csak beszélni róla, hogy szobatársat kellett cserélni, mert lerágta már emiatt a társai húsát.
A csapat szabadnapot kapott. Nincs a közelben fontos fellépés.
- Ki mit csinál? - kérdezte unatkozva DongWoon.
- Megyek edzeni - vágta rá YoSeob.
- Ne már! Tiszta kigyúrt vagy így is! - nyivákolt JunHyung, aki köztudottan nem volt izompacsirta.
- Én elmegyek futni a parkba - jelentette ki HyunSeung.
- Jövök veled... - dünnyögte a Maknae. Innentől kezdve nem érdekelte a többiek programja.
- De akkor ne tökölj. Tíz perc múlva indulok. Ha nem végzel addigra, itt hagylak - vetette oda neki az idősebb, majd eltűnt az étkezőben, mondván, hogy legyen valami kalória, amit elégethet.
DongWoon gyorsan futóscuccba öltözött, majd kinyargalt ex-szobatársához.
- Én kész vagyok.
- Mehetünk - állt fel Seung. Kiléptek a dorm ajtaján, majd elsétáltak a legközelebbi parkhoz. Gyorsan bemelegítettek.
- Mekkora legyen a táv? - kérdezte DongWoon.
- Én húsz kört szoktam csinálni, két kilométert. De Te annyit, amennyit bírsz - mondta, majd elstartolt. DongWoon vigyorogva utánakocogott. Hamar beérte.
- Nem fogod tudni tartani a tempót! - szuszogta mellette HyunSeung.
- Miért?
- Mert a kanyar után gyorsítok mindig - válaszolta az idősebb, majd valóban felgyorsította a tempót. DongWoon döbbenten kocogott tovább. Apró kanyar következett, mely után egy hosszú, egyenes szakasz vezetett tovább. DongWoon pont rálátott az előtte futó HyunSeung-ra.
- Vigyázz! - harsant valahol egy hangos kiáltás. Az út mellett levő bokor zizegni kezdett, majd egy biciklis tekert elő. Vadul bevágott Seung mellé, majd föl is lökte őt. Szegény fiú orra bukott.
- HyunSeung! - kiáltott fel ijedten DongWoon, majd a földön fekvőhöz sietett.
- Jól vagyok! - tápászkodott fel.
- HyunSeung! Őszintén! Fáj valami? - kérdezte a Maknae eléggé riadtan.
- A bokám - válaszolta HyunSeung. Mikor ránehezedett lábára, felnyögött.
- Rohadjon meg... - morgott DongWoon, majd szidni kezdte az őrült biciklis prostitúcióval foglalkozó édesanyját.
- Hagyd abba! - szólt rá Seung. DongWoon nagyot sóhajtott, majd nyakába vette HyunSeung karját, így segített neki menni. A park szélén leintett egy taxist. Beültette Seung-ot, majd bevágódott mellé, és bediktálta a címet. Mikor odaértek, leperkálta az összeget.
- Miért pont hozzád hoztál fel? - kérdezte HyunSeung.
- Mert ehhez volt kedvem... - morogta DongWoon, és karjaiba kapta hyung-ját. Így vitte föl a panel harmadik emeletéig, ahol a szülei lakása van. Beléptek az ajtón.
- Sziasztok! - kiáltott fel DongWoon. Anyukája korát meghazudtoló sebességgel rontott ki a nappaliból. Agyon csókolgatta egy szem fiacskáját.
- Áhh... Szia HyunSeung drágám! - puszilgatta meg az említettet is.
- Csókolom! - hajolt meg félénken. DongWoon kuncogva húzta be a szobájába hyung-ját, majd magukra zárta az ajtót.
 - Na. Mielőtt hozzányúlnék a lábadhoz, lenne egy kérdésem - fordult az idősebbik felé a Maknae.
- Csak nyugodtan.
- Miért vagy ilyen balfasz? - kérdezte DongWoon, csöppet sem Maknae-hez méltó módon. HyunSeung a fiatalabbtól ellesett módon káromkodni kezdett. Halkan suttogta a szitokszavakat.
- Hyuuuung! Én is itt vagyok! - nézett Seung-ra DongWoon rosszallóan.
- Kussolj be! És nem vagyok balfasz, csak az a hülye biciklis lökött fel - duzzogott be az idősebb.
- Tudom. Igazából nem ezt akartam kérdezni. Hanem azt, hogy miért kerülsz. Mert... Ahj... Mindegy - legyintett egyet Woonie.
- Nem mindegy! Mondd mégegyszer! - parancsolt rá keményen Seung.
- Majd ha egyszer olyan kedvem lesz, elmondom! - sziszegte a fiatalabbik. Viselkedése 180 fokos fordulatot vett.
- Olyan kedves tudsz lenni! - durcizott be HyunSeung. DongWoon csupán a szemeit forgatta. Hangosan fújtatva látott neki az idősebbik lábának az ellátásához.
- Nem túl szép... - dünnyögte.
- Nike! - vágta rá HyunSeung
- Mivan? - pislantott fel csodálkozva a Maknae.
- Just do it /Csak csináld/! - morogta el a szlogent Seung. DongWoon felkuncogott, majd az ágyra ült, pont hyungja mellé. Igencsak szorosan mellé. Szorosan átölelte társát, arcát HyunSeung nyakába fúrta, úgy motyorászta a mondókáját.
- Leszel újra a szobatársam? Mert uncsi folyton YoSeob-ot nézni éjszaka. Ő sose mondja álmában a nevemet, nem forgolódik, meg nem nyugszik le, ha megölelem. De Te olyan vagy, mint egy plüssnyuszi. Lehet ölelgetni, szeretgetni, puszilgatni, és fel se ébredsz rá! Ráadásul kiscica-arcod van, és nagyon cuki, mikor mosolyogsz éjjel! - susogta Woonie.
- Mi a... Te nézed, ahogy alszom? - húzódott el csodálkozva HyunSeung, de éppen csak annyira, hogy lássa DongWoon arcát.
- Igen! És indokom is van rá! - helyezte vissza fejét Woon.
- Mi?
- Szeretlek, kiscica!

5

Korhatár: elkezdődnek a dolgok, szóval legyen egy 14 és feles
Szereplők: GiKwang-on kívül minden tag.



~



HyunSeung távolba meredő tekintettel bámult a nagy Semmibe. Ágyán ücsörgött, kezében telefonját szorongatta. DooJoon hívását várta tűkön ülve. Már nagyon aggódott a kis GiKwang-ért, aki napok óta a kórházban volt, mesterséges kómában. Pár perc múlva hanyatt vágta magát. Ágya hangosan nyikorogni kezdett.
- Mi van? - rontott be a szobába idegesen DongWoon. Maga mögött húzta JunHyung-ot, és YoSeob-ot.
- Még semmi - lehelte elhalóan HyunSeung. Szemeiből forró könnyek csordultak ki. Hiába volt ő a legszívtelenebb, legbunkóbb, mégis ő hibáztatta magát a legjobban.
- Seungie... - susogta DongWoon. Tehetetlenül toporgott, majd az ágyra vetette magát (meg HyunSeung-ra, aki majd megfulladt a hirtelen jött súly miatt), és szorosan átölelte hyungját.
A két, ágyon terpeszkedő srác meghitt pillanatát az idősebbik telefonja zavarta meg két éles pittyenéssel.
- MI VAN? - kiáltott bele idegesen HyunSeung, de aztán rájött, hogy még nem vette fel a készüléket.
- Mi van? - kérdezte feszülten, miután megoldotta a problémát.
- Nincs jól. Nem kokaint kapott, hanem valami pacsmagolt szart...
- De mi van még, mert szerintem ezt tudtuk...
- Belső vérzés. A szer szétcseszte. A szívével is baj van - suttogta DooJoon.
- De... Ugye azért... Jól lesz? - szipogta HyunSeung.
- Igen, hál' istennek. De még egy jó ideig benn tartják. Na most megyek, vizsgálat lesz. Szia! - búcsúzott el halkan Doo.
- Szia...
- Na? Mi van velük? - kérdezte aggódva YoSeob.
- Nincs jól Kiwi, valami ismeretlen löttyel lőtte be magát, belső vérzés, szívbajok. Körülbelül ennyi - vázolta röviden a helyzetet HyunSeung, majd hanyatt dőlt az ágyon. DongWoon szomorúan föléhajolt, és lágyan cirógatni kezdte társa puha arcát.
- Seung? - szólalt meg halkan YoSeob.
- Igen? - dünnyögte a megszólított.
- Majd szólj, ha van valami... - kérte Seob, majd karon ragadta JunHyung-ot, és kimentek a szobából. Woon és Seung kettesben maradt.
- Egyetlenem... - susogta nyári szellő gyengédségével DongWoon, majd egy puszit nyomott igencsak megszeppent hyungja arcára.
- Mi... Mi van? D-DongWoon? - dadogott össze-vissza HyunSeung.
- Hm... Jellemző... 4D Prince semmit nem ért... - egyenesedett föl csalódottan a kis maknae.
- Mondd már el akkor!
- Istenem... - sziszegte DongWoon dühösen. HyunSeung azonban nem hagyta annyiban. Hirtelen, csupán (igencsak kidolgozott) hasizmait használva felült.
- Kérlek!
- Nem!
-Kérlek szépen, Woonie cica! - biggyesztette le ajkait, miközben sunyin DongWoon elevenjébe talált. A fiatalabb imádta, ha szobatársa becézgeti.
- Argh... - mordult fel dühösen, majd előrelendült, és szájon csókolta HyunSeung-ot. Seung meghökkenve, reflexből hátradőlt, de utána szép lassan elmerült az élményben. Hagyta, hogy társa irányítson. DongWoon óvatosan szétnyitotta száját, és megnyalta hyungja alsó ajkát. Az édes íztől teljesen elveszítette eszét. Hátradöntötte HyunSeung-ot, ráült társa csípőjére, miközben forró keze becsúszott az idősebb pólója alá. Ajkait óvatosan lecsúsztatta társa nyakára, amit perverz örömmel szívogatott.
- Neh... - lihegte Seung, de szíve mélyén nem akarta, hogy ennek vége legyen.
Telefonja viszont igen.
Két hangos pittyegés.
- DooJoon, megöllek... - emelkedett föl DongWoon lihegve.

4

Lassan négy éve, hogy a csapat debütált. Ez a hosszú idő nagyon sok viszályt tartogatott. A problémákkal mi lett? Megmaradtak. A legnagyobb gondot, vagy baklövést, vagy bárminek nevezhető dolgot egyértelműen GiKwang, a drága kiskacsa követte el. Mivel is? Majd szép lassan kiderül.



Korhatár: Hm... Mindenki maga döntse el.
Szereplők: GiKwang, JunHyung, többi tag, azonban az első kettő lesz a főszereplő.
Javaslom az EXO Overdose című dalát, mely valamiért (cím alapján) nagyon illik ehhez a részhez. Ide kattintva tudjátok elérni ---> **



~



A lakást néma csend uralta. A szobák a hajnali nap aranyszínű sugaraiban fürödtek. Minden egyes fal sárga színben pompázott, melegebbé varázsolva a lakást. Minden egyes hálószobában némaság volt. Mindenki aludt még. Egyedül GiKwang volt talpon. Szegény srác csupa ideg volt. Egy olyan személlyel beszélt meg találkozót, akit nem szívesen látna senki se a házában. Halk kopogás törte szét a dorm meghitt csendjét.
- Mi tartott ennyi ideig? - sziszegte az angyal srác az ajtóban toporgó férfinak.
- Késett a futár, szóval pofa be, hülyegyerek! - csattant fel a feketébe öltözött személy. Kezében aprócska kis táskát szorongatott, mely itt-ott kitüremkedett.
- Cssss! Azt akarod, hogy a többiek megtudják? - csitította Kiwi.
- Oké... - adta be derekát az idősebb, majd elindult a konyha felé. Sokszor volt már itt, ismerte a dörgést. Lepakolta táskáját az étkezőasztalra, majd kibontotta azt.
- Okés... Van még...? - kérdezte a fickó. GiKwang csupán bólintott. A férfi kinyitotta táskája száját, benyúlt, majd elővett egy aprócska kis tasakot, benne ici-pici tablettákkal.
- Szokásos? - kérdezte GiKwang, majd riadtan nézett körül.
- Igen - dobta elé a csomagot a díler.
- Kösz. Na takarodj innen! - nyújtott át tízezer won-t. A férfi elégedett arccal vágta zsebre a pénzt, majd valamit még odaadott Kiwi-nek.
- Mi ez?
- Próbáld ki! Jó cucc.
- Azt kérdeztem, hogy mi ez!
- Ch... Kokain. - válaszolta a férfi, majd gyorsan lelépett. GiKwang gondterhelten vágódott le az egyik bárszékre a konyhapultnál. Tudta, hogy nem kéne neki extasy, de nemrég kapott csak rá, és... Egyszerűen képtelen leállni a szerrel. Tetejében ha rákap a másikra? Könnyes tekintettel nézett a zacskóban össze-összekoccanó kis injekciós tűkre. Annyira félt tőle, most mégis vonzotta.  GiKwang nagyot sóhajtott, majd lekászálódott a székről. Beosont a fürdőszobába, és a kis tablettákat gondosan elrejtette a szekrény mögé. Remegő kezekkel bontotta fel a másik zacskót, kiemelte belőle az egyik kis üvegcsét. Lerángatta magáról a pólót, és bal karján megkereste azt a pontot, ahová a tűt be tudná szúrni. Megtalálta. Összeszorította szemeit, majd beledöfte karjába a tűt. Sokkal kellemetlenebb volt, mint amilyenre számított, de nem érdekelte. Szép lassan fecskendezni kezdte a kokaint karjába. A folyadék forró nedvként áradt szét testében, iszonyatos dolgokat váltva ki GiKwang szerveiből. A srác nem vette észre, hogy az injekció meg van írva.
,,FÉL ADAGOT ALKALMAZÁSONKÉNT!" - jelezték az elfeledett betűk. De a drogos tulajdonos rá se hederített, nem is olvasta el. Némán lőtte be magát. Ez volt az első alkalom. Karján hosszú csíkban csordogált a forró vér. Mikor a kis üvegcse kiürült, GiKwang remegve rogyott a földre. Az extasy-hoz szokott szervezetének sok volt a kokain. A srác lehajtotta fejét, és várt, de a hatást nem érezte. Pár perc múlva fémes ízt érzett szájában. Azt hitte, hogy a szer hatni kezd. Viszont mikor tekintete a nedves kis üvegre siklott, iszonyatos riadalom kerítette hatalmába. Túladagolás. Szíve hevesen kezdett verni, mellkasa háborgó tengerként mozgott föl-le. Félelmében karmolászni kezdte a tű pici, piros nyomát. Rövid körmei nyomán a bőr elfehéredett, majd lassacskán bevörösödött, végül pontokban szivárogni kezdett a vér. Ekkor már érezte, hogy ez nem lesz jó. Szíve természetellenesen verdesett, ritmus nélkül. Zihálása remegővé vált, teste rázkódni kezdett. Gerince mentén fukosott a hideg, azonban bőrén izzadságcseppek jelentek meg. GiKwang elveszítette az eszméletét. Tátott szájából furcsa, fuldokló hang tört elő. Erre a zajra riadt fel JunHyung, aki eléggé rossz alvó. Furcsállta az ijesztő hangot, mely a csukott fürdőszobaajtó mögül szivárgott ki. JunHyung remegő kézzel nyúlt az aranyszínű kilincs után. Mély levegőt vett, majd elfordította a gombot. A zár halk kattanással visszaugrott, ezzel szabaddá téve a belépést. JunHyung kifújta a levegőt, és benyitott. Amit bent látott, mélyen elborzasztotta, és egyben rémülettel töltötte el. Szobatársa hátravetett fejjel, rázkódva ült a fal mellett, miközben telt ajkain habos váladék csorgott le.
- Fiúúúúúk! - ordította könnyeivel és hányingerrel küzdve a rapper. Odarohant eszméletlen társához, és a srácot oldalára fektette. Több fehér valami már nem jött ki  Kiwi száján, de teste továbbra is rohamosan rángatózott.
- Segítsetek! -üvöltött fel újra JunHyung tehetetlenül. Halk mocorgás jelezte, hogy a többi tag kezd fölébredni. Először YoSeob tántorgott be a szoba ajtaján.
- Miért kiabálsz? -dünnyögte csukott szemmel. Az idősebbtől válaszként csupán egy hatalmas kiáltást kapott.
- Hívd a mentőket!!

3

Sziasztok! Ma kicsit szomorúbb részt terveztem. Miért? Nem tudom. Bocsánat.

Korhatár: 12
Szereplők: Hyunseung, DongWoon, Geurim (HyunSeung húga)



~



A reggel hamar eljött HyunSeung számára. Telefonja vadul zizgett, zenélt, egyre hangosabban, mintha csak gazdáját próbálná idegesíteni.
- Hm... -mocorgott HyunSeung DongWoon ölelő karjai közt.
- Aludj vissza... -dünnyögte a legfiatalabb, majd még szorosabban tartotta magánál hyungját.
- Eressz, kérlek! Geurim az... -sóhajtotta HyunSeung. Szobatársa morogva húzta vissza karjait. Az idősebb felszenvedte magát ülő helyzetbe, majd felvette az immáron BEAST-számot játszó telefont.
- Halo?
- Hyu... HyunSeung? Figyelj... -szipogta Geurim a telefonba.
- Mi a baj Geurimmie? -kérdezte frusztráltan HyunSeung. Nagyon aggódott, mert a húga sose sírt.
- Ü... Ülsz?
- Igen, de mondd már! - csattant föl a Drámakirálynő idegesen. Éles hangjára DongWoon felfigyelt. A Maknae felült, és csitítóan átölelte hyungja derekát.
- Apa... Me... -kezdte Geurim, de nem bírta tovább, felzokogott.
- Mi van apuval? Mondd már, kérlek!
- Apa meghalt... -zokogta Geurim. HyunSeung kezéből meglepetésében kiesett a telefon. Szája tátva maradt, szemeit könnyek lepték el, és hangosan zihált.
- HyunSeung?! HyunSeung, mi a baj? Mondj már valamit! -rázta meg a vállainál fogva DongWoon, de az idősebb még így is képtelen volt megszólalni. Tekintete a távolba meredt, miközben arcán végiggurultak a fájdalom és a gyász első könnycseppei, sós kis csíkot hagyva maguk után. DongWoon riadtan fordította maga felé hyungját, aki már zokogott. A legfiatalabb nem tudta, hogy mit csináljon roncs társával, ezért üvölteni kezdett.
- Fiúúúk! - ordította. Hangjából kicsengett az aggodalom és a riadtság. Semmi reakció, csupán HyunSeung sírt még keservesebben. Teste néha megrándult a hisztérikus zokogás miatt.
- Mi történt? -rontott be JunHyung. A csapat anyukája riadtan futott HyunSeung-hoz.
- Nem tudom! Geurim-mel beszélt, és... És olyan volt, mintha sokkot kapott volna, utána meg sírni kezdett -vázolta a helyzetet DongWoon.

HyunSeung remegve ébredt. Mióta édesapja elhunyt, ez az álom üldözi őt, kíméletlenül. A férfi mélyeket lélegezve próbált megnyugodni, és nem felébreszteni a kiscicaként összegömbölyödő DongWoon-t. Voltaképp ez nem is álom. Ez a valóság, de ez a részlet örökké megmaradt benne. Szinte beleégett.
- Hm... Miért nem alszol? -kérdezte álmosan DongWoon. Sikerült őt is felébreszteni. HyunSeung gondolatban jó erősen felpofozta magát.
- Ahj... -dünnyögte, majd megtörölte könnyes szemeit. Észre se vette, hogy elsírta magát.
- Már megint az az álom? -a kis Maknae aranyosan megsimogatta hyungja karját. HyunSeung elcsodálkozott. Igencsak szexinek találta DongWoon rekedtes hangját.
- Ühüm... -bólintott az idősebb, és hagyta, hogy kigördüljön egy hatalmas könnycsepp a szeméből. Azt akarta, hogy a Maknae erős karjai közt lehessen, hogy társa megvigasztalja. Akarata teljesült. DongWoon szorosan átölelte, és egy puszit nyomott hyungja homlokára.

2

Első bejegyzés, mely nem bevezető. Megtekintjük a BEAST egy napját, mely különlegesség a fiúk számára. Debütálás? Ma derül ki, hogy kik kerülnek még bele a bandába? Nem, egyik se. Nem is koncert. Hogy melyik ez a nap akkor? Mindent a maga idejében.

Hogy mit tudnék erre mondani?


KORHATÁR: Nincs
SZEREPLŐK: Talán mind a hatan felbukkannak. HyunSeung lesz a mai főszereplő. Kezdjük.



 ~



Nagy zaj uralta a lakást eme késő esti órákban. Mintha az aprócska dorm-ban nem hatan, hanem ezren laknának. A konyhában a nem éppen ügyes DooJoon főzte a fiúk vacsoráját. Halkan dúdolt, ide-oda libbent az aprócska helységben. Nagy nehezen összehozott egy ehető rament. Édes mosollyal ajkain ugrándozott ki a konyhába, nem törődve azzal, hogy körülötte akkora a kupi, hogy egy gombostűt se lehetne letenni sehova. Dúdorászva tette le a lábost az étkezőben, majd elordította magát.
-Vacsiiiiii!!-üvöltötte. Hangja áthatolt az XBox, a hangos zene és a kiabálás zaján.
A nappaliban hárman ücsörögtek. YoSeob, DongWoon és JunHyung. YoSeob és Junhyung vadul nyomkodta a konzolt, miközben autóztak az XBoxon. DongWoon a kanapén ugrálva drukkolt mindkettőjüknek, felváltva. A fürdőszobát éppen nem foglalta be senki. A hálószobák felé menet hangos veszekedés szűrődött ki. A csukott ajtón két hatalmas tábla jelzi: HyunSeung és DongWoon közös szobájában járunk. Bent igencsak érdekes a helyzet. HyunSeung egy szál alsóban, kezében vizes törülközővel, mellyel néha megtörli a zuhanyzástól nedves testét, ordít szerencsétlen GiKwang-gal, akinek fogalma sincs arról, hogy a Drámakirálynőt most mi húzta fel. Kiwi behúzott nyakkal, nyöszörögve tűrte, hogy a hisztis társa a sárga földig lehordja.
-Mondom, VACSI!-toppant be a szobába DooJoon. Mikor meglátta a szobában folyó eseményeket, felsóhajtott.
-Utaaaat!-vernyogta YoSeob, és a leader mellett beslisszant a szobába.
-Kiscsibék, már megint mit csináltok?-kérdezte DooJoon, de hangját elnyomta a csipogás. YoSeob imád madárhangokat utánozni, nem mellesleg tud is.
-Semmit!-mordult fel a sose jókedvű HyunSeung. - De ha nem zavarna benneteket, éppen félmeztelen vagyok.
-És? Nekünk is ilyen a testünk!-kotyogott bele a párbeszédbe JunHyung is, aki nemrég somfordált az ajtóhoz.
-Ne már, fiúk! Éppen elég az, hogy a hyung kedve mínusz ezren van, nem kell tovább csökkenteni!-nyafogta DongWoon, akinek már szép lassan elege volt morcos szobatársából.
-Jól van! Kifelé!-terelte ki a tagokat DooJoon. Mikor a szomorú kis GiKwang mellé ért, megölelte, majd hátára kapta megszeppent társát. -Gyere enni!-susogta.
Az egyedül maradt HyunSeung a szekrényéhez battyogott, kivette belőle kedvenc melegítőjét és pólóját. Megtörölte magát, majd ráérősen felöltözött. Nem érdekelte, hogy a többiek már nekiálltak a levesnek. Sőt. Kimondottan nem akart velük együtt enni. Mikor kész lett, kiment az étkezőbe. Nagy meglepetésére mindenki csak rá várt. Szívét melegség töltötte el.
-Köszönöm...-suttogta meghatottan. Hisz társai sose törődtek vele, még az evésnél se várták meg, hogy ő is odaüljön. GiKwang kihúzta maga mellett a széket, melyre ő le is ült.
-Bocsánat! Bármit is csináltam...-ölelte át angyali mosollyal HyunSeung-ot.
-Semmi. Csak... Ahj... Rossz előérzetem van, és ilyenkor iszonyúan hisztibéka vagyok...-kuncogott fel. Nevetése hallatán DongWoon elvigyorodott.
-A mi kis 4D Prince-ünk!-mondta, és társa kezébe nyomta a merőkanalat.
A vacsora nagy nevetések közepette zajlott. YoSeob szokásosan nagy hangulatot teremtett poénjaival, szakállas vicceivel. Teltek az órák, szép lassan aludni ment a társaság. Persze a koszos edényeket ott hagyták. A szobákban össze-vissza hevertek a ledobált ruhák, mindenki a pizsamáját kereste gőzerővel. DooJoon és YoSeob szobájában már csend honolt. Mint mindig, Seobie megint bemászott a leader mellé, aki anyáskodva betakarta a piros pöttyös takarójával.
JunHyung-nál és GiKwang-nál valami egészen furcsa dolog van. Kiwi nem találta a pizsamáját.
-De hol vaaaaan?-nyivákolta szegény. Hangos pukkadozás zavarta meg a keresgélésben.
-Megvan?-kérdezte boldogan csillogó szemekkel.
-Lámpa!-vihogta JunHyung. GiKwang felpillantott. Csodák csodájára az elveszett pizsama meglett! Igaz, hogy a lámpára volt tekeredve.
-Mi a...?-nyújtózkodott a kis rendetlen. Hiába ágaskodott, mégse érte el a lámpát.
-Állj a székre-javasolta mosolyogva JunHyung. GiKwang odahúzta magához az említett bútordarabot, ráállt, és megkaparintotta pizsijét. Boldogan ráugrott az ágyára, és ott helyben elaludt.
HyunSeung és DongWoon szobájában semmi különös nem történt. Maknae zenét hallgatva próbált elaludni, míg a Hisztikirálynő a legkényelmesebb pózt kereste. Minden egyes mozdulatánál megnyikordult az ágy, és HyunSeung nem kevesett ficergett, mellyel szép lassan az őrületbe kergette szerencsétlen DongWoont.
-Ne mocoroooogj!-nyüszítette. De hyungja meg se hallotta. DongWoon dühösen felpattant, átszáguldott társához, befeküdt mellé az ágyba, átvetette lábát HyunSeung combján, és átkarolta, így fogta le az idősebbet.
-Ne... Mozogj... Mert... Recseg... Az... Ágy!-sziszegte a fiatalabb.
-Okés-suttogta HyunSeung, és lassan álomba szenderült. DongWoon nemsokára követte.

1

Ez a történet nem igényel különösebb bemutatást. Hiszen amint a dolgok közepébe vágunk, minden világossá fog válni. A kedves olvasó mindent meg fog érteni, minden ajtó kinyílni látszik majd. De ha eljön az idő, a hosszú, bonyolultan egymásba fonód szálak hirtelen elpattannak, majd eltűnnek a zavarodottság sűrű, fekete ködében. Ez lesz majd a vég. Minden titkot rejtő ajtó döngve becsapódik, bezárul, minden apró szálacska kincset ér majd, hiszen semmi nem lesz világos. Hogy miért? Majd...

Tehát in medias res, avagy a dolgok közepébe vágva, tekintsünk, csöppenjünk bele a híres-neves BEAST életébe. Kívülről csupa csillogás, fényűzés, luxus. De belül vajon mi lehet? Titkok? Drogok? Alkohol? Ezeknél jóval durvább dolgok, mondjuk gyilkosság? Ki tudja?! Bármi előfordulhat. És mi lehet a hat férfi magán- és szerelmi életében? Káosz? Igen. Mocskos, hatalmas titkok? Igen.  De nem tudódhat ki semmi. Ha megtudná egy fan, esetleg egy sasaeng, akkor mi lenne? Botrány, hatalmas, eltüntethetetlen botrány. Ezért a tagok már-már betegesen féltik drága kis misztériumaikat.

Írói utószó, mely a bevezetővel kapcsolatos:

Sziasztok, kedves olvasók! Hogy mi is ez? Yaoi-nak készül. Figyelmeztetést majd mindig írok az egyes részek elé. Miért? Nyugalom, ez nem egy újabb fantasy, melyet a lökött agyam dob ki. Ez csupán egy kitaláció. Hogy milyen lesz? Elcsépelt? Lehetséges. Romantikus, szinte más nyálas? Távol áll tőlem, szóval aki puszi-muszi-nyuszit akar olvasni, keresse föl a többi blogomat. Vérözön? Nem hinném, de lehet, hogy belefirkantok egy-egy ilyet is. Saját karakter nem lesz, minden szereplő valós, csupán a történet 90 százaléka kitalált. Karakter halálára ne számítson senki, majd a vége felé, ha meguntam a történetet, akkor átmegyek láncfűrésszel kaszaboló szadista gyilkosba. Na jó, nem. Majd a történetben, ha felbukkanna drog, akkor figyelmeztetek mindenkit, hogy csak utánaolvastam, nem vagyok drogdíler. Jó szórakozást, kellemes olvasást!